Eredet, jellem, küllem
SZFINX MACSKA EREDETE
Az ókor óta léteznek szőrtelen macskákról szóló beszámolók. A szőrtelen macskák létéről tanúskodó első fényképes bizonyíték 1902-ből, Mexikóból került elő. A szfinx macska a házi macska egyik ritka fajtája, amely természetes mutáció révén jött létre. Első feljegyzett írások szerint, az európai szfinx őse Kanadából származó fajta, ahol 1966-ban kezdődött meg a kitenyésztésük.
Természetes körülmények között nagyjából 15 évenként születik egy-egy szőrtelen példány. Kialakulásuk oka a recesszív hr allél, amely a mutációért felelős. A szinte teljes kopaszságot okozó genetikai tényező nem szűkül egy speciális területre vagy egy különleges macskatípusra. A génmutáció, amely a szinte teljes szőrtelenséget okozza, alapjaiban nem különbözik azoktól a változásoktól, amelyek például a színért vagy a szokatlan szőrzetért felelősek. A génmutációk befolyásolják a küllemet, ezért az állat az általa hordozott mutáns gén hatására egy vagy több pontban teljesen eltér szüleitől - ez a jelenség minden állatfajnál előfordul, példa erre a fehér tigris, a göndör szőrű kutya, a rövid lábú csirkefajták, az albínó egerek stb. Sőt a kopaszságot okozó gén nemcsak a macskáknál fordul elő. Létezik kopasz kutya, egér, patkány és tengerimalac is. A tenyészalap kezdetben természetesen nagyon szűkös volt. A beltenyésztés megelőzése végett normális szőrű macskákat is bevontak a programba. A korai szakaszban például Devon Rexeket is használtak, mivel a legtöbb kopasz kölyök elsőként ennél a fajtánál jelent meg. Nem fajtatiszta házimacskákat szintén bevontak a munkába, hogy elérjék az ideális szfinx típust, és még ma is ez a gyakorlat. A cél, vagyis a teljesen szőrtelen fajta elérése ezekkel a keresztezésekkel sokkal tovább tart, viszont nagy előny, hogy így a fajta génállománya sokkal szélesebb lett. Punkie és Paloma /a legtöbb európai szfinx őse két, szinte teljesen szőrtelen nőstény/ mellett más különféle kopasz, ismeretlen eredetű macskát is használtak a tenyésztési programban. Az első bemutatkozása a fajnak az 1984-es párizsi macskakiállításon történt. Amerikában a C. F. A. 1998-ban ismerte el a fajtát, később pedig más macskaszervezetek is követték, így ma már szinte valamennyi ország kiállításain feltűnik, ahol macskatenyésztés folyik.
JELLEME
"Egy rész majom, egy rész kutya, egy rész macska és egy rész gyerek". Barátságos, gyengéd, csendes, intelligens és gazdifüggő cicafajta. Könnyen és gyorsan tanul, mindemellett imád játszani. A neki eldobott játékot újra és újra visszahozza, akár egy kutya. Gazdájához nagyon ragaszkodik. Minden érdekli, rendkívül kíváncsi. Beszédes fajta. Az átlagos szfinx bárhol jól érzi magát, még egy zajos családi környezetben is. Amellett, hogy nagyon szeretnek az emberekkel, gyerekekkel lenni, jól kijönnek más macskákkal és kutyákkal is. Egy olyan szocializált macskának, mint a szfinx, igazi szenvedés az egyedüllét, az elszigeteltségbe pedig egyenesen belebetegedhetnek. Ha érdeklődünk a szfinxek iránt, és munkánk miatt keveset vagyunk otthon, biztosítsunk neki legalább egy négylábú - lehetőleg macska - játszótársat. Általában véve borzasztóan jó természetű és barátságos állat. Az agresszió távol áll tőle. Kizárólag lakásban tarthatók. Boldogságukhoz fontos, hogy a lakásban elszórakoztathassa magát, például szerezzünk be cicabútorokat és játékokat. Ennek nagy hasznát fogja venni, mivel a szfinx, amikor éppen nem alszik, állandóan foglalkozik valamivel.
KÜLLEME
A szfinx izmos, közepesen nagy macska, mellkasa széles, teste "hordó alakú". Testhossza arányos, hátsó lábai kicsit hosszabbak, mint a mellsők. A mellső lábai közötti távolság miatt kicsit ó-lábú. A szfinx mancsai közepesen nagyok és oválisak, hosszú lábujjai és vastag talppárnái vannak. Farka elkeskenyedő, és aránylik a többi testrészhez.
FEJ
Közepesen nagy feje, amely kicsit hosszabb, mint amilyen széles, módosított ék alakú, körvonala kerek. Az orrvonalon enyhe stop látható. A pofa eleje erős és kerek kell hogy legyen, álla pedig erőteljes. Nagy fülei széles alapúak. Nem lehetnek sem túl magasan a fej tetején, sem túl alacsonyan az oldalán. Szemei nagyok és citrom formájúak, a külső szemzug a fül szélső alapja felé kell hogy mutasson.
BŐR
Bár a szfinx nem teljesen szőrtelen macska, a kiállításokon előnyt élveznek a teljesen kopasznak látszó állatok. Csupasz bőrét legfeljebb hamvas pihék borítják, esetleg a farkon figyelhető meg némi szőrzet. A fajtaleírás szerint a farok végén és a füleken megengedett a vastagabb szőrzet. A hímek heréin is található kevés szőrzet. Tapintása bársonyosan puha, sima, kissé zsíros, meleg őszibarackra vagy szarvasbőrre hasonlít. A kölykök bőre nagyon ráncos, a felnőtt állatnál a ráncokat, főleg a fejen lévőket a kiállításokon nagyon nagyra értékelik. Viszont a túlzott ráncosság nem kívánatos. A legtöbb szfinx bajsza hiányzik. Színezetét főként a bőre pigmentációja adja, lehet egyszínű, de tartalmazhat bármilyen mintázatot is. A fajta valamennyi egyede nem hipoallergén, és bár rendkívül kevés szőrt hullatnak el, csökkentve ezzel kevésbé érzékeny gazdáik tüneteit, finom szőrzetük az érzékenyebb betegeknél még súlyosabb tüneteket válthat ki, mint normál szőrzettel rendelkező fajtársaiké. Némelyik vérvonal azonban hordozza azt a gént, amelytől hipoallergénné válik.
Forrás: https://www.amarqt.com/allatok/macska/szfinx/
https://macskafajtak.hu/szfinx-macska<br>
